1Pét 1:18-21 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; ¹⁹ hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén. ²⁰ Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, ²¹ akik Őáltala hisztek Istenben, Aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott neki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.

Mint Isten megváltott gyermekei gyűltünk össze, hogy emlékezzünk J. Kr.-ra, Isten Bárányára, és hirdessük az Ő halálát, amint ezt Ő kérte. Egyúttal hálát adunk azért, amit tett értünk és tett velünk.

Urunk a pászkavacsora után vette a kenyeret, és megtörte, és akkor mondta az emlékezetes szavakat: Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik. Hasonlóképpen a poharat is vette. A pászka előképe volt annak, amit J. Kr. tett a kereszten. A felolvasott Igéből nagy vonalakban szeretném ezt is megmutatni.

1.) Miből váltott meg az Úr? (18. v.)

Izrael népének a megváltása Egyiptomból, a szolgaság házából történt. A sok küszködésből, megalázásból és reménytelenségből. Minket pedig az Úr a bűn és a Sátán rabságából, és a vele járó hiábavaló, nyomorult életből váltott meg.

2.) Mi volt a megváltásunk ára?

18-19. v.: Nem veszendő holmi, ezüst vagy arany, hanem drága vér. Mégpedig a hibátlan és szeplőtlen báránynak, Krisztusnak a vére.

Izraelnek Egyiptomból való megváltása is bárány vére által történt. Sok bárányt kellett megölniük, házanként egyet, és kikenni a vérét a szemöldökfára és az ajtófélre, hogy az öldöklő angyal elkerülje őket.

A mi megváltásunk egyetlen Bárány vérén történt, mert Isten Fiának a vére semmivel össze nem hasonlítható értékű!

3.) Mikor rendelte el Isten J. Kr. áldozatát?

 20. v.: Eleve el volt rendelve a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén értünk is. Istent nem érte váratlanul a bűneset. Eleve gondoskodott a megváltásunkról. Zsolt 119,122: Légy kezes a te szolgádért az ő javára. Isten eleve kezest állított. Fia lett a kezes. Ő fizette meg a tartozásunkat, a bűneink árát.

Az egyiptomi pászkabárányban is látszik ennek az előképe: 2Móz 12,3 és 6: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. ⁶ És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izrael községének egész gyülekezete estennen. A bárányt 4 napig, 10-14-ig kellett őrizet alatt tartani, és azután kellett megölni.

J. Kr. eleve el volt rendelve. Jel 13,8: megöletett, e világ alapítása óta. Ezt Isten az ember bukásakor, az Édenben nyilvánosságra hozta, mikor megígérte, hogy „az asszony magva a kígyó fejére tapos” De még 4 napig = 4000 évig „őrizet alatt volt”, Istennél el volt rejtve. De amikor eljött az idők teljessége, megölték az Isten Bárányát.

4.) Harmadnapra Isten feltámasztotta és megdicsőítette Fiát, Kr.-t.

21. v.: feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott neki.

Mit üzen ez nekünk? 21. v. vége: hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. Tegnap a Tit 1,2-ben olvastunk az örök élet reménységéről, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte. Az a reménységünk, hogy az Úr örök életet szerzett a számunkra, és minket is feltámaszt: „Én élek, ti is élni fogtok!”

5.) Mire emlékezünk hát a kenyér megtörésével és a borral?

- Emlékezünk a megváltásunkra a hiábavaló, bűnös életünkből.

- Emlékezünk megváltásunk nagy árára: J. Kr. testének megtöretésére és vérére.

- Emlékezünk Isten nagy szeretetére, hogy eleve kezest állított, és egyszülött

Fiát adta értünk.

- De még valamire emlékezünk, amiről eddig nem szóltam: Megváltásunk egyúttal a megvásárlásunkat is jelenti. 1Kor 6,19-20: nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. Ahogy tegnap is hallottuk: Tit 1,1: Pál, Istennek rabszolgája. A rabszolgát az Ura megvásárolta. Isten rabszolgái vagyunk! Előtte pedig a bűn és a Sátán rabszolgái voltunk! Óriási különbség van a Sátán és Isten rabszolgasága közt! Ezt mi tudjuk, akik már kiszabadultunk a Sátán karmaiból, hogy Isten nagyon jó, az egyetlen jó, szerető Úr. Annyira szerető, hogy fiaivá és örököseivé tett!

Ezzel a hálaadással és imádattal törjük meg a kenyeret, és igyunk a borból azok:

- akik tudják, hogy ők Isten gyermekei,

- akik a saját gyülekezetükben is megtörik a kenyeret,

- akik megvizsgáltuk magunkat, és az életük rendben van, nehogy méltatlanul együnk e kenyérből, vagy igyunk az Úrnak poharából! Ámen.